Vers ~ Téboly

Mivé váltam? Hová lettem?
Körülöttem köd mindenhol,
Benne elveszett minden.
A világon sötétség honol.

Testem félholt, friss sebekből vérzik
Lelkem éles karmok lassan darabokra tépik.
Szívem hideg, jéggé fagyott.
Üres kongással továbbra is dobog.

Nem akarom már,
Hogy bárki megmentsen.
A csendes magányban
Otthonomra leltem.

Ne gyere utánam!
Ne keress többé!
Elvesztem már a bánatban,
Hagyj kérlek békén.

Az égő fájdalmon kívül már
Nem maradt semmi más,
Csak a néma kiáltások az ajkamon,
Melyen mosoly ragyogott egykoron.

Elég sebből vérzek már,
Ne ejts hát még többet.
Idővel behegednek talán,
De én nem akarok hegeket!

Kísértet vagyok csupán,
Önmagam árnyéka.
A sötétség lett a világom,
Nem vágyom többé a napfényre.

Az őrület hullámai körülöttem örvénylenek.
Néha-néha teljesen elnyelnek.
Nem küzdök már többé ellenük,
Nyugalomra leltem bennük.

Mivé váltam? Hová lettem?

A zavaros ködben nem lelem meg a lelkem.