2016. február 29., hétfő

Az Implom József Helyesírási Verseny Kárpát-medencei döntője

Idén végre-valahára elértem egy évek óta dédelgetett álmom - sikerült kijutnom egy nemzetközi versenyre! Ráadásul helyesírási versenyre, amit még szeretek is csinálni, ellentétben más tantárgyakkal, amelyekből versenyezni kényszerítettek.
Az országos fordulón 11. helyezett lettem, ami először csalódást okozott, mivel úgy volt, csak az első 10 helyezettet ajánlják Gyulára a Kárpát-medencei döntőbe. Őszintén szólva nem is maga a versenyzés vezényelt főképp, hanem az, hogy Gyulán lett volna esélyem végre találkozni a legjobb barátommal, Kristóffal, aki amolyan fogadott bátyám.
Végül február elején kaptam egy SMS-t a magyartanárnőmtől, hogy az első 11 jutott tovább. Szerintem mondanom sem kell: repestem az örömtől. Elkezdtünk rá keményen (részemről kevésbé keményen) gyakorolni, az idő villámgyorsan elrepült az indulás napjáig, február 25.-ig.
Komáromban vett fel a kisbusz, és 5 órás nyomorgós, részemről fagyoskodós út után megérkeztünk Gyulára. Az utolsó 100 kilométer szinte végtelennek tűnt.
Érkezéskor vacsorával fogadtak bennünket. Utána a kisbusszal elvittek bennünket a kollégiumba, ahol a következő 2 napban el voltunk szállásolva. Hát, mit ne mondjak, erre a kiábrándító még rettentő enyhe kifejezés. A szobák berendezése 30-40 éve nem valószínű, hogy volt cserélve (vagy egyáltalán takarítva?!). De a rozoga bútorokkal még meg tudtam volna barátkozni. Viszont a mosdó és a fürdőszoba állapota még kiábrándítóbb volt. Oké, hogy nem lehet becsukni az egyik WC ajtaját sem, és néhány csapot elzárni is nehéz fizikai erőfeszítést, és logikai gondolkodást igényelt (én voltam a csodatévő, miután elzártam a csapot, amivel még a "gondnok" se tudott mit kezdeni), de azért már néhány zuhanyfüggönyre igazán beruházhattak volna... Hogy még ez se legyen elég, a csapvíz is rettentő büdös volt. És ha már a büdösnél tartunk, 2 büdösbogarat vadásztam le csupán 1 este alatt, és további néhány döglött példány a falra rászáradva díszítette a szobát. Ennyit a szállásról.
A szobatársaim egyébként az osztálytársnőm, és egy aranyos szintén Felvidékről érkezett lány voltak, szóval ebben szerencsém volt.




 Ilyen volt a kolesz, a szociális berendezésekről sajnos nincs képem :D

Ők voltak a lakótársnőim. :)


Másnap hajnali 6-kor ébresztettek bennünket, és 7-kor visszavittek busszal a kollégiumba, ahol az étkezések voltak biztosítva (egyébként gyalog kb fél órára volt egymástól a két hely). Reggeli után átgyalogoltunk a városházára az ünnepi megnyitóra, ami valóban nemzetközi versenyhez méltó volt. Utána következett az, amiért valójában itt voltunk, tehát a verseny.
A tollbamondás rettentő volt, mert mikrofonból szólt, és túl gyorsan diktálták, ezt mindenki megmondta, és végül a zsűri úgy is döntött, hogy nem számítják bele a végső pontszámba. Ez a döntés viszont nem tetszett azoknak a gyorsíró-bajnokoknak, akik győzték leírni, és a helyesírásra is figyelni... A feladatlap is elég igényes volt, én ott rontottam el, hogy a tollbamondás után már nem igazán érdekelt semmi, úgy gondoltam, annyira elrontottam, hogy ez már menthetetlen.

A kötelező rossz után ebéd következett, utána pedig visszagyalogoltunk a "mi" koleszunkra. Számomra ennek annyi értelme volt, hogy megáztam a szitáló esőben, és átöltöztem csak azért, hogy 15 perc múlva visszainduljak és újra megázzak.
De a cél, amiért visszaindultam, teljes mértékben megérte ezt a kis kellemetlenséget, szóval nem panaszkodom! Ugyanis 2 év barátság után végre sor került a találkozásunkra a feljebb már említett fogadott bátyámmal. Őszintén, nem szoktam idegeskedni ilyen első találkozásokkor, de ez alkalommal a gyomrom ökölnyi méretűre zsugorodott, és az összes idegem pattanásig feszült a várakozástól. A találkozás pillanatában pedig először el sem tudtam hinni, hogy ez valóban megtörténik.
Olyan jól elbeszélgettünk, mintha már ezer éve ismernénk egymást, mintha már rengetegszer találkoztunk volna. Annyira természetes volt, tényleg, mintha a bátyám volna. Kávéztunk, kaptam egy nagyon értékes ajándékot: és 1907-ben kinyomtatott első kiadásos iratot, amihez Kristóf történelem hallgató lévén valahogy hozzájutott. Bementünk egy könyvesboltba is, mert minenképp szerettem volna egy könyvet venni. Megkértem Kristófot, hogy válasszon nekem valamit, amit ő ajánl  - a választás egy Witcher (Vaják) könyvre esett, amit ma, hazaúton el is kezdtem olvasni és imádom! És olyan jó érzés kinyitni, mert felidézi bennem a találkozásunkat, az első oldalra ránézve pedig Kristóf kis személyes üzenetét láthatom, amely újra és újra megmelengeti a szívem. Csak az idő sajnos rettentő gyorsan elrepült, és elérkezett a búcsúzás pillanata... Fájó szívvel néztem, ahogy felszáll a buszra, tudván, hogy nemsokára ismét több széz kilométer fog bennünket elválasztani egymástól... De emellett rettentő boldog is voltam.N
Nagyon remélem, hogy a következő találkozásunkra nem kell ennyit várni, és zökkenőmentesebb lesz, mint az eddigi kísérletek.

Ő volna az én kedves Bátyám :)

Miután Kristóftól elbúcsúztam, csatlakoztam szobatársnőimhez, akik épp a zeneiskola előadására indultak. A diákok fellépése előtt került sor a bejelentésre, hogy a tollbamondást idén nem értékelik - ez egyből dobott az est hangulatán. Egyébként az előadás tetszett, nem az a tipikus kényszerített komolyzenei zeneiskolás dolog volt. A kedvencem egy slam poetry-s srác volt, valamint két diák, akik egy apáról szóló dalt adtak elő, nem emlékszem a címére, de nagyon szép volt. 
Az előadás után következő ismerkedési estet kihagytuk, és inkább visszamentünk a kollégiumba, ahol aztán még egy kicsit beszélettünk, majd eltettük magunkat másnapra.
Ismét hajnali 6-kor ébresztettek, reggeli után átvonultunk a kiértékelésre, amely megintcsak nemzetközi versenyhez méltóan zajlott. 4 kategóriában értékeltek: határon túliak, szakiskolások, szakközépiskolások és gimnaisták. Az összes kategóriában az első 6 helyezett kapott díjat. Én nem szerepeltem köztük, de ez nem keserít el. Magamhoz képest szerintem jól teljesítettem, bár jobb is lehetett volna. A 32 határon túli diák közt a 15. helyezést értem el. Tehát középmezőny.
Ezután nem sokkal elindultunk hosszú utunkra hazafelé. Útközben a Kristóffal vásárolt könyvet olvastam, és befejeztem egy megrendelésre készített karkötőt. Komáromba pont úgy érkeztünk meg, hogy az előző vonatot épp lekéstem, a következőre pedig majd' 2 órát kellett várnom, ezalatt benéztem a kedvenc kávézómba. Végül este 6-ra érkeztem haza eléggé fáradtan, de boldogan.

Bár eleinte akadtak kételyeim, nagyon jól sikerült ez a kirándulás, Gyula városa nagyon megtetszett, rengeteg a szép épület, hely. Szeretnék még visszatérni párszor. És remélem jövőre megtehetem, ahogy az egyik tanár zárta le a versenyt: "mit is mondhatnék: jövőre ugyanitt, ugyanakkor". Én meg fogok tenni mindent, ami tőlem telik, hogy jövőre is továbbjussak.


Végezetül még egy fotó a folyóról, az óvárosi hídról nézve. :)


2016. január 9., szombat

2016-os könyvkihívás

Pár napja leltem rá erre a kihívásra, egy másik blogon, nevezetesen a Kitablar-on, ahol rengeteg jó ötlet is fel volt sorolva az egyes pontokhoz :)
Maga a kihívás 40 könyv elolvasására szólít fel, különböző szempontok alapján. Ez a 40 könyv kicsit soknak tűnik, bár belegondolva, heti nem egész egy könyvet kéne elolvasni. Szóval úgy döntöttem, megpróbálom teljesíteni, és ha sikerül, ezekről a könyvekről rövidke véleményt is írni :)
Íme a szempontok:
1 Egy könyv, melyre egy mese alapszik
2 Egy könyv, amely elnyerte a National Book Award díjat
3 Egy Young Adult bestseller
4 Egy könyv, amit nem olvastam középiskola/általános iskola óta
5 Egy könyv, ami a hazádban játszódik
6 Egy könyv általad beszélt idegen nyelvű fordítása
7 Egy romantikus történet, mely a jövőben játszódik
8 Egy Európában játszódó könyv
9 Egy könyv, ami rövidebb, mint 150 oldal
10 Egy könyv, mely New York Times bestseller
11 Egy könyv, amit idén filmesítenek meg
12 Egy könyv, amit mindenki ajánlott
13 Egy önfejlesztő, inspiráló könyv
14 Egy könyv, amit egy nap alatt be tudsz fejezni
15 Egy könyv, amit egy híresség írt
16 Egy politikai memoár
17 Egy könyv, mely minimum 100 évvel idősebb tőled
18 Egy könyv, mely több, mint 600 oldalas
19 Egy könyv az Oprah's Book Club listáról
20 Egy sci-fi
21 Egy könyv, melyet egy családtagod ajánlott
22 Egy képregény
23 Egy könyv, mely 2016-ban jelenik meg
24 Egy könyv, melynek a főszereplőjének az a foglalkozása, ami neked is
25 Egy könyv, ami nyáron játszódik
26 Egy könyv, illetve annak előzménye
27 Egy könyv, melyben rejtélyes gyilkosság szerepel
28 Egy könyv, melyet egy humorista írt
29 Egy disztópia
30 Egy könyv, melynek kék színű a borítója
31 Egy verseskötet
32 Az első könyv, amit meglátsz a könyvesboltban
33 Egy klasszikus 20. századi könyv
34 Egy könyvtári könyv
35 Egy önéletrajz
36 Egy könyv, mely utazásról szól
37 Egy könyv, mely egy olyan kultúráról szól, amit még nem ismersz
38 Egy szatirikus könyv
39 Egy könyv, mely egy szigeten játszódik
40 Egy könyv, ami biztos, hogy örömet okoz

Remélem, ezzel meghozom pár ember kedvét a teljesítésére ;) Barby oldalán sok jó ötlet van, szóval még keresgélni se muszáj :)

2016. január 6., szerda

A 2015-ös év kissé kései lezárása

Sziasztok! (már ha akad, aki olvassa ezt)
Úgy döntöttem, ismét megpróbálom életre kelteni ezt a blogot, kicsit másképp. Nem ígérem, hogy mostanában sok "művészi" írást olvashattok tőlem, mivel valamiféle írói krízisbe jutottam. Szóval mostantól átlag blogként folytatom az oldalt, majd meglátjuk, mennyire fog menni.

Ezt a bejegyzést már régebb óta meg szerettem volna írni, de csak most jutottam el idáig. Nemrég ért véget a 2015-ös év, mindenhol összefoglalókat látok, kinek mit adott ez az év. Én is szerettem volna ilyet csinálni, mert talán idén először volt olyan évem, amelyről tényleg említést tudok tenni, s hosszabban írni róla.

Összességében vével Lukács Lacit idézve "ez volt életem eddigi legjobb éve". Sok mindent próbálhattam ki először, sok helyet megjártam, rengeteg élménnyen gazdagodtam, és bizony meg is változtam. Jó most visszaemlékezni a sok szép emlékre, amelyekből pár jelentősebbet szeretnék megosztani veletek.

Az első hónapokban elég erősen jelen volt az a bizonyos rózsaszín köd, ugyanis első barátommal nem sokkal a tavalyi év kezdete előtt jöttünk össze. Ebből kifolyólag kezdetben főleg vele kapcsolatosak az emlékeim, és valójában az egész évben nagyon sok mindenben szerepel ő is, ami szerintem nem rossz dolog. Ha ő nem volna, nem jutottam volna el annyi helyre. De beszéljenek helyettem a képek.

Ez a selfie barátom 18. születésnapi buliján készült (az első 18-as buli, amin voltam), és azt hiszem, az első közös képünk.  Rettentő jól éreztem magam, már amennyire tudtam a kialakulófélben levő gennyes mandulagyulladásom mellett.



Életem első "nagyob" koncertje, azaz ROAD. A legnagyobb előnye annak, ha az ember egy zenekartag barátnője. :D Egész koncertet imádtam! Megérte másnap ellógni az első órát, amikoris kiderült, hogy észre sem vették, hogy nem vagyok ott, és nem jelentettek hiányzónak. (milyen jó levegőnek lenni az osztályod szemében!)


Nyár elején végre befesttettem a hajam vörösre, amire már hónapok óta vágytam, csak nem mertem. Azóta a piros számtalan árnyalatában pompázott már a hajzatom, de valahogy sosem sikerült olyan színűre, amilyet szerettem volna, vagy ha mégis, akkor nem volt tartós. Eddig egy kivétel volt, a Manic Panic Vampire red-je, amit legutóbb használtam. Nem győzöm dicsérni.



 Osztálykirándultunk is. Jól éreztem magam, de szerintem ez volt az első és utolsó osztálykirándulásom ezzel az osztállyal. Amolyan nem rossz, de egyszer is elég belőle emlék.



Szünetben kipróbáltam, milyen gyerekeknek szervezett nyári táborban dolgozni. A gyerekeket imádtam, a szervező idősebb asszonyokat nem igazán, mivel minden jobban akartak "tudni".







Egy pár (de nem elég) kép a nyári fesztiválokról-koncertekről, kezdve a budapesti Rocktogonos, Hard Rock Cafe-s kiruccanástól, a MagyaROCK fesztiválon, a perbetei Tumultus fesztiválon és a Rockfeszten át egész a Zorall Sörolimpiáig, amelyekről mindről tudnék órákat mesélni.


 A nyártól búcsút intve beindult az eddigi legdurvább tanévem, ennyit szerintem életemben nem tanultam, aminek meg is lett az "eredménye" az újult erővel rám törő migrénrohamok, ingerlékenység és fogyás képében. Mostanra sikerült leadnom a nyelvvizsga felkészítő szakkört, mivel idén még nem nyelvvizsgázom, de még így is rettentő sok a tanulnivaló. Rá kellett jönnöm, hogy az "elitgimi" és a maximalizmusom nem a legjobb párosítás, ha még mellette társasági életet is szeretnék élni. Nem tudom, mi lesz tovább, de gondolkodom az iskolaváltáson.

Viszont mindemellett történtek jó dolgok is az ősszel.

Megszabadultam a fogszabályzótól. (viszont maradt alatta 6 lyuk a fogamban - remek!)


 Fűztem egy minyont ajándékba :D


Szalagavatóztunk, aminek alkalmából kivételesen lánynak öltöztem, még géles körmöm is volt :D




És végül pár kép a december 19-i győri Leander Rising búcsúkoncertről. Az év egyik legszebb élménye volt számomra az egész nap és az biztos, hogy örökké megmarad bennem. Ennél jobb ajándékot nem is kaphattam volna első évfordulónkra. De emellett nagyon sajnálom, hogy feloszlott ez a remek zenekar.

 A karácsonyi szünetről most még nem írnék, csak majd ha a végére érünk.

Köszönöm, aki végigolvasta! :)